Buzánszky Jenő 1925. május 4-én született Újdombóváron. Pályafutását a Dombóvári Vasutasban kezdte, innen került Pécsre, majd Dorogra. Az Aranycsapat legendás győzelmeit annak egyetlen vidéki tagjaként élhette át, a válogatottban 49-szer léphetett pályára. Részese volt az 1952-ben olimpiai győztes csapatnak Helsinkiben, egy évvel később szerepelt az évszázad mérkőzésén (Magyarország-Anglia 6-3), 1954-ben pedig a Svájcban világbajnoki ezüstérmes csapatnak volt jobbhátvédként a meghatározó tagja. „Büszke vagyok rá, hogy a világ legjobb csapatában futballozhattam, amelyre azóta is mindenki emlékszik” – mondta a legendás játékos.
Aktív pályafutása befejeztével edzőként dolgozott, majd a futball irányításában is részt vett a Komáromi, a Komárom-Esztergom Megyei, illetve a Magyar Labdarúgó Szövetségben betöltött pozíciókon keresztül.
A dorogi stadion 2010. májusa óta az ő nevét viseli, a Nemzet Sportolója elismerést pedig 2011-ben Grosics Gyulával együtt vehette át.
Jenő bácsi mindig is átérezte az utánpótlás, a következő generációk fontosságát. Szívügyének tekintette, hogy elért eredményeivel példát mutasson. Ennek az elköteleződésnek a gyümölcse az Ovi-Foci Közhasznú Alapítvány, amely a társadalom közel legfiatalabb tagjainak hivatott megfelelő körülményeket és módszertant biztosítani az egészséges élethez, illetve az örömteli sportoláshoz. Célja, hogy az óvodából sportszerető, testileg és szellemileg friss gyermekek kopogtassanak az iskolák kapuin.
Az Alapítvány mára elképesztő eredményeket tud felmutatni, amelyhez hozzájárul, hogy Jenő bácsi fiának támogatását is teljes mértékben magunk mellett tudhatjuk. Több mint 200 óvodásoknak készült pályával büszkélkedhetünk országszerte, amely által több mint 30.000 gyermeket sikerül megmozgatni nap mint nap, a képzést elsajátító óvodapedagógusok száma pedig már túl van a 2000-en.
Buzánszky Jenőtől a fővárosi Szent István Bazilikában vettek végső búcsút, és annak altemplomában helyezték örök nyugalomra korábbi csapattársai mellé.
„Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!”
(Vörösmarty Mihály)