Az Aranycsapat utolsó élő tagját, Buzánszky Jenőt január 11-én, vasárnap este érte a halál 89 éves korában. Egyike volt azoknak a futballistáknak, akik miatt úgy érezhetjük, van jövője ennek a sportágnak Magyarországon.
Buzánszky Jenő játszott 1952-ben, Helsinkiben az olimpiai bajnok együttesben, pályára lépett az évszázad mérkőzésén 1953-ban, Londonban, és mind az öt mérkőzésen szerephez jutott az 1954-es svájci világbajnokságon, melyen ezüstérmet szerzett a válogatott. 2011 óta volt a Nemzet Sportolója, tavaly novemberben pedig beválasztották a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületébe.
A Kazalnak becézett sportoló pályafutását a Dombóvári Vasutasnál kezdte, majd Pécsre, ezt követően pedig legnagyobb sikerei helyszínére, Dorogra került. A kezdetekben még csatárként rémisztgette az ellenfeleket, ám később hátra került a védelembe.
Buzánszkynak sohasem fordult meg a fejében, hogy elhagyja Magyarországot, és külföldön folytassa pályáját. Szerette hazáját, és boldog volt, hogy játékával örömet tudott szerezni az országnak. „Büszke vagyok rá, hogy a világ legjobb csapatában futballozhattam, amelyre azóta is mindenki emlékszik” – mondta a legendás játékos.
Buzánszky azután sem szakadt el a futballtól, hogy befejezte aktív pályafutását. Felelősnek érezte magát az utána következő sportoló-generációért. Szívügyének tekintette, hogy elért eredményeivel példát mutasson. Számos meghívásnak tett eleget, amelyeken népszerűsítette a labdarúgást, és élménybeszámolókat tartott.
Ennek az elköteleződésének a gyümölcse az Ovi-Foci Közhasznú Alapítvány, amely a társadalom legfiatalabb tagjai örömteli sportolását hivatott biztosítani. Célja, hogy az óvodából kikerülve sportot szerető, mozgást igénylő gyerekek kerüljenek az iskolába, akik nem csak testileg, hanem szellemileg is frissek.